A kollaboráns éneke Lipótváron
Részletek
Az SZNT 1945. május 15-én kiadott 33/1945-ös rendelete elrendelte a háborús bűnösök felett ítélkező népbíróságok megszervezését. A rendelet értelmében a fasiszta megszállókkal való együttműködés (értelemszerűen a kollaborálás) volt az egyik kritériuma a háborús bűnösségnek. A népbíróságon elítéltek 28,5 %-a volt szlovák, 58,8 %-a magyar. A népbírósági ítélet ellen nem lehetett fellebbezni.
A lipótvári börtönben sínylődő, később Magyarországra kitelepített, a magyarságáért börtönbe juttatott magyar ember adománya.
A dal tükörfordítása:
A lipótvári kollaboráns dala
A szabadságuktól megfosztott politikai foglyok,
ülünk Lipótváron. nehéz körülmények között.
Puszta cellák, rácsos felhők,
szomorúan tekintünk rajtuk át, fel a felhőkre.
Ah, Istenem, mit is tettünk,
Hogy mindannyiunkat váratlanul börtönbe vetettek.
Reggel szól a harang, ébredj kollaboráns,
mosakodj, imádkozz, kávéra várj.
Napjában tizenöt deka kenyeret kapsz,
borsót, babot, krumplit eszik itt a fogoly.
Reggeli után munka, a felügyelők várnak,
krumpliszedőket, kertészkedőket, susztereket kísérgetnek.
Naponta három műszakban a hídra (?) járnak,
ahol több mint kétszáz fogoly, és a munkából sok van.
A reggeli kávé után „kiblizni” hívnak,
aztán mindenki ki a szobából az udvarral: geplizni ? (ragasztani).
Tizenegy órakor ebédet adnak,
amit a szakácsok készítettek, a „basziba” hozzák.
Ebéd után sorakozó, a főnök jön,
szalutál, megszámol bennünket, más cellába megy.
Zörögnek az ajtók, a csörögnek a kulcsok,
délután eltűnünk az őr szemei elől.
Négy órakor adják a vacsorát,
utána sorakozó, és jó éjszakát kíván a főnök.
A kedves fogoly szürkén tekint, az ablakban rácsok,
forró vágy a leány után, a szíve remeg.
A foglyok szomorúan tekintgetnek a rácson át, és állandóan
a feleségre, gyermekre, családra gondolnak.
Az asszony sír otthon, a gyerekek emlékeznek,
hogy ezt a tatát szabadon engedjék.
Istenem segíts, szabadra kerülni,
a szlovák nemzet minden hű fiának.
Lipótvár, 1945 nyarán. / Kollaboráns
Hidaskürt, Vízkelet plébánosai 1647-1863 között
Részletek
Rózsár József 1903-ban született Vízkeleten. Gazdálkodással foglalkozott. 1947-ben a lakosságcsere keretében áttelepítették Magyarországra: Karola, Mária, Erzsébet és Hermina testvéreivel együtt. Komárom megyében Szomoron kaptak házat és földeket.
A szomori plébánost Kovách Zoltánt érdekelte, hogy honnan kerültek el, és ezért feldolgozta Hidaskürt és vele Vízkelet egyház-történetét és felsorolta plébánosait 1863-ig. Ebből a feldolgozásból nekik is adott egy példányt.
Ennek a példánynak a másolatát teszem most közzé: Rózsár József és Karola keresztfia: Rózsár Dániel. Esztergom.
A pozsonyi főesperességben, a szeredei esperesi kerületben. Vízkeleten volt a régi plébánia. A plébániát 1775-ben Hidaskürtre helyezték át. Anyakönyveket 1688 óta vezet. Templom búcsúja Szent Kereszt felmagasztalásakor (IX.14.). Anyanyelv magyar. Kegyúr galántai és fraknói gróf Eszterházy család.
Szomor, 1955. augusztus 13.
Rózsár Dániel, a Petőfi Társaság pártoló tagja
Részletek
Rózsár Dániel 1931-1945 közötti időszakban volt a Vízkelet Községi-Elemi Népiskola igazgatója. 1939-ben lépett be a Petőfi Társaság Pártoló Tagjainak a sorába.
Adományozó a fia, Rózsár Dániel.
