Csemadok Levéltár

Az 1902-ben szüleett római katolikus vallású Mészáros Imre, gazdasági cseléd cselédkönyve, aki Magyarbélen, Szencen szolgált.

Az 1848-as jobbágyfelszabaditás után a jobbágyok földhöz jutottak. Illésházán is az úrbéri földek szétosztása ment végbe, de nem mindenki lehetett elégedett.
Mezzey József sem volt az. Mivel panaszával nem járt sikerrel a falu bírojánál sem, úgy gondolta magasabb fórumon kér igazságtételt. Abban az időben nem lehetett csak úgy elindulni a nagy világba. Ahhoz, hogy elhagyhassa szülőfaluját, útlevélért kellet folyamodnia. Igy hát nyakába vett lábai mellé a telekkönyvi kivonatot (mely 1848-ből származik) is felkapta. Abban az időben, 1851-től Pozsonymegyében a megyefőnök Záborszky József volt, akinek az aláírása szerepel is a mellékelt útlevélen.
Az útlevél történetének fontos lépcsője volt az 1783-ban, II. József által létrehozott ügyosztályok működése. Az 1784. október 7-én keltezett Benigna kimondta, hogy Bécs mintájára a budai helyhatóság fennhatósága alatt működik az ország rendőrsége. 1785. december 20-án részletes intézkedés született arról, hogy Budán, Pesten és Pozsonyban egyaránt be kell tartani a bécsi rendszert. Ennek megfelelően kiemelt feladat volt a „kóbor“ idegenek „elsődleges“ megfigyelése. A parancs kimondta, hogy a városok kapuinál álljanak őrök, kérjenek igazoló iratot az utazóktól. Az előírás megkövetelte az utazó pontos személyleírását. Az útiokmány azért volt szükséges, mert lehetővé tette az állam szempontjai szerint veszélyes emberek kiszűrését. Az ellenőrzés a vármegyék dolga és feladata volt. Az útlevélügyeket a rendőri ügyosztály intézte. Az ország határain belüli mozgáshoz szükséges útlevelek kiadása a főszolgabíró, az örökös tartományokba érvényes úti okmányok kiadása pedig az alispán hatáskörébe tartozott. A külföldre szóló útleveleket a helytartótanács vagy a kancellária adhatta ki, amely az eljárás során előzetes információt kért az illetékes törvényhatóságtól. Járványos betegségek idején az útlevélkérelmek teljesítését megtiltották. Ezen dokumentumok kiadásának általános feltételeit a helytartótanács szabályozta. A helyi önkormányzatok saját hatáskörben is hozhattak rendelkezéseket, melyeknek azonban összhangban kellett lennie a helytartótanácsi rendelettel. Az útleveleket Pozsonyban állították ki, mely 1 évig volt érvényes.
Arról nem szól a fáma, miként sikerült Mezzey Józsefnek eljárnia, de története szájhagyomány útján tovább él az illésházi Kálmán család jóvoltából.
Forrás: internet

Morovik Mária (1913 – 1978)
Szülők: Morovik István, Morovik Gizella
Morovik Mária 1938. dec. 1-jétől szolgált Mázik Péter földbirtokosnál Nagymagyar Újvásár Pusztán, mint szobalány és szakácsnő.
A cselédség intézménye az 1945 után végbemenő fokozatos felszámolása ellenére még sok éven át fennmaradt. Ezt a tényt korhű dokumentumok, az ún. cselédkönyvek is igazolják.
A házi és gazdasági cselédek személyazonosságának és szolgálati adatainak igazolására szolgáló okiratot a cseléd részére a közigazgatási hatóság adta ki. Ezen dokumentum nélkül a cselédnek szolgálatba állani valamint a cselédet szolgálatba fogadni tilos volt.
A cselédkönyv egyes rovatait a szolgálatadó gazda töltötte ki.
Morovik Mária, miután 1951-ben befejezte szolgálatát a Mázik családnál, férjhez ment egy Horváth Vince nevezetű férfihoz. Az esküvő alkalmából volt munkaadója hálószobabútorral és stafírunggal jutalmazta meg. A házasságból 3 gyermek (2 lány 1 fiú) született.
A Mázik családot a háború után megfosztották vagyonuktól. Pozsonyba költöztek a Sasinková utcába, ahova Horváth Mária gyakran felutazott lányaival. A Horváth család békésen élte mindennapjait, távolról azonban továbbra is figyelemmel kísérte a Mázik család életútját. A családban két fiúgyermek volt, az egyik leszármazottja Eva Máziková énekesnő. 2016-ban Anna Máziková, az egyik fiú felesége, a féli kastélyszállóban ünnepelte 90. születésnapját. Horváth Mária lányai erről az eseményről tudomást szereztek, összeszedték a régi fényképeket, és meglepték az ünnepségen összegyűlt Mázik családot. Nagy örömmel fogadták őket, egy kellemes vasárnap délutánt tölthettek el a családdal, mely során együtt emlékeztek a régi szép időkre.