Kötelezvény 160 forintról, amelyet Sárai István készpénzben fizetett ki

S amelyet a komáromi első takarékpénztári részvénytársaságtól kölcsönképpen felvett, 1886. október 7-én.

Sárai Elek (Sárai István és Hencz Juliána gyermeke) hetényi lakost az úton hazafelé a II. világháborúból leütötte egy orosz katona. Az ütés olyan nagy volt, hogy betörte a koponyáját. Meg kellett műteni. A hiányzó csontdarabot egy arany-lemezkével pótolták. Id. Sárai Eleknek így „Aranyember” lett a ragadványneve. Életét rokkantnyugdíjasként élte. Nagyon szeretett pálinkát főzni, természetesen nem hivatalosan, ezért népszerű volt a lakosok körében. A fiatal asszonyok is szerették.
A szőlőben sokat dolgozott. A szomszéddal összejártak, aki mindig azzal dicsekedett, hogy az ő borában nincs egy gramm cukor sem. No, egyik éjjel id. Sárai Elek egyik haverjával (Zajos Pista bácsival) teleszórták a szomszéd udvarát üres kristálycukros papírokkal. Másnap reggel átmentek a szomszédhoz, akit azzal hecceltek, hogy lám csak, hogy-hogy nincs cukor a borban, mikor tele van az udvar üres cukros papírokkal.
Adatközlő: Sárainé Reznyák Zsuzsanna (1961) hetényi lakos